ékes

Hungarian

Etymology

ék (ornament) +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːkɛʃ]
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

ékes (comparative ékesebb, superlative legékesebb)

  1. (literary) ornamental, decorative
    Synonym: díszes

Declension

Inflection of ékes
singular plural
nominative ékes ékesek
accusative ékeset
ékest
ékeseket
dative ékesnek ékeseknek
instrumental ékessel ékesekkel
causal-final ékesért ékesekért
translative ékessé ékesekké
terminative ékesig ékesekig
essive-formal ékesként ékesekként
essive-modal
inessive ékesben ékesekben
superessive ékesen ékeseken
adessive ékesnél ékeseknél
illative ékesbe ékesekbe
sublative ékesre ékesekre
allative ékeshez ékesekhez
elative ékesből ékesekből
delative ékesről ékesekről
ablative ékestől ékesektől
non-attributive
possessive – singular
ékesé ékeseké
non-attributive
possessive – plural
ékeséi ékesekéi

Further reading

  • ékes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.