érd

• érjed

ér (“to reach”) +‎ -d

• IPA^(key): [ˈeːrd]
• Rhymes: -eːrd

érd

1. second-person singular subjunctive present definite of ér

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• érd (…) el, el … érd ― elérd ― elér
• érd (…) fel, fel … érd ― felérd ― felér
• érd (…) meg, meg … érd ― megérd ― megér
• érd (…) utol, utol … érd ― utolérd ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.