érjétek

ér (“to reach”) +‎ -jétek

• IPA^(key): [ˈeːrjeːtɛk]
• Hyphenation: ér‧jé‧tek

érjétek

1. second-person plural subjunctive present definite of ér

This form normally occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

• érjétek (…) el, el … érjétek ― elérjétek ― elér
• érjétek (…) fel, fel … érjétek ― felérjétek ― felér
• érjétek (…) meg, meg … érjétek ― megérjétek ― megér
• érjétek (…) utol, utol … érjétek ― utolérjétek ― utolér
• and some more, see its derivatives with verbal prefixes.