érné

See also: erne, érne, Erné, -erne, and Erne

Hungarian

Etymology

ér (“to reach; to be worth”) +‎ -né

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrneː]
  • Hyphenation: ér‧né

Verb

érné

  1. third-person singular conditional present definite of ér

Usage notes

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

  • érné (…) el, el … érné ― elérné ― elér
  • érné (…) fel, fel … érné ― felérné ― felér
  • érné (…) meg, meg … érné ― megérné ― megér
  • érné (…) utol, utol … érné ― utolérné ― utolér
  • and some more, see its derivatives with verbal prefixes.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.