értelmetlenség

Hungarian

Etymology

From értelmetlen (“meaningless”) +‎ -ség (“-ness”, noun-forming suffix).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrtɛlmɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ér‧tel‧met‧len‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun

értelmetlenség

  1. meaninglessness, senselessness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative értelmetlenség értelmetlenségek
accusative értelmetlenséget értelmetlenségeket
dative értelmetlenségnek értelmetlenségeknek
instrumental értelmetlenséggel értelmetlenségekkel
causal-final értelmetlenségért értelmetlenségekért
translative értelmetlenséggé értelmetlenségekké
terminative értelmetlenségig értelmetlenségekig
essive-formal értelmetlenségként értelmetlenségekként
essive-modal — —
inessive értelmetlenségben értelmetlenségekben
superessive értelmetlenségen értelmetlenségeken
adessive értelmetlenségnél értelmetlenségeknél
illative értelmetlenségbe értelmetlenségekbe
sublative értelmetlenségre értelmetlenségekre
allative értelmetlenséghez értelmetlenségekhez
elative értelmetlenségből értelmetlenségekből
delative értelmetlenségről értelmetlenségekről
ablative értelmetlenségtől értelmetlenségektől
non-attributive
possessive – singular 		értelmetlenségé értelmetlenségeké
non-attributive
possessive – plural 		értelmetlenségéi értelmetlenségekéi
Possessive forms of értelmetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. értelmetlenségem értelmetlenségeim
2nd person sing. értelmetlenséged értelmetlenségeid
3rd person sing. értelmetlensége értelmetlenségei
1st person plural értelmetlenségünk értelmetlenségeink
2nd person plural értelmetlenségetek értelmetlenségeitek
3rd person plural értelmetlenségük értelmetlenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.