önsajnálat

Hungarian

Etymology

ön- +‎ sajnálat

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈønʃɒjnaːlɒt]
  • Hyphenation: ön‧saj‧ná‧lat

Noun

önsajnálat (usually uncountable, plural önsajnálatok)

  1. self-pity

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative önsajnálat önsajnálatok
accusative önsajnálatot önsajnálatokat
dative önsajnálatnak önsajnálatoknak
instrumental önsajnálattal önsajnálatokkal
causal-final önsajnálatért önsajnálatokért
translative önsajnálattá önsajnálatokká
terminative önsajnálatig önsajnálatokig
essive-formal önsajnálatként önsajnálatokként
essive-modal — —
inessive önsajnálatban önsajnálatokban
superessive önsajnálaton önsajnálatokon
adessive önsajnálatnál önsajnálatoknál
illative önsajnálatba önsajnálatokba
sublative önsajnálatra önsajnálatokra
allative önsajnálathoz önsajnálatokhoz
elative önsajnálatból önsajnálatokból
delative önsajnálatról önsajnálatokról
ablative önsajnálattól önsajnálatoktól
non-attributive
possessive – singular 		önsajnálaté önsajnálatoké
non-attributive
possessive – plural 		önsajnálatéi önsajnálatokéi
Possessive forms of önsajnálat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önsajnálatom önsajnálataim
2nd person sing. önsajnálatod önsajnálataid
3rd person sing. önsajnálata önsajnálatai
1st person plural önsajnálatunk önsajnálataink
2nd person plural önsajnálatotok önsajnálataitok
3rd person plural önsajnálatuk önsajnálataik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.