önzetlenség
Hungarian
Etymology
From önzetlen (“unselfish, selfless”) + -ség (“-ness”, noun-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈønzɛtlɛnʃeːɡ]
- Hyphenation: ön‧zet‧len‧ség
- Rhymes: -eːɡ
Noun
önzetlenség (plural önzetlenségek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | önzetlenség | önzetlenségek |
| accusative | önzetlenséget | önzetlenségeket |
| dative | önzetlenségnek | önzetlenségeknek |
| instrumental | önzetlenséggel | önzetlenségekkel |
| causal-final | önzetlenségért | önzetlenségekért |
| translative | önzetlenséggé | önzetlenségekké |
| terminative | önzetlenségig | önzetlenségekig |
| essive-formal | önzetlenségként | önzetlenségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önzetlenségben | önzetlenségekben |
| superessive | önzetlenségen | önzetlenségeken |
| adessive | önzetlenségnél | önzetlenségeknél |
| illative | önzetlenségbe | önzetlenségekbe |
| sublative | önzetlenségre | önzetlenségekre |
| allative | önzetlenséghez | önzetlenségekhez |
| elative | önzetlenségből | önzetlenségekből |
| delative | önzetlenségről | önzetlenségekről |
| ablative | önzetlenségtől | önzetlenségektől |
| non-attributive possessive – singular |
önzetlenségé | önzetlenségeké |
| non-attributive possessive – plural |
önzetlenségéi | önzetlenségekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | önzetlenségem | önzetlenségeim |
| 2nd person sing. | önzetlenséged | önzetlenségeid |
| 3rd person sing. | önzetlensége | önzetlenségei |
| 1st person plural | önzetlenségünk | önzetlenségeink |
| 2nd person plural | önzetlenségetek | önzetlenségeitek |
| 3rd person plural | önzetlenségük | önzetlenségeik |