örömest

Hungarian

Etymology

Lexicalization of öröm (“joy”) +‎ -est (adverb-forming suffix). First attested after 1372.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈørømɛʃt]
  • Hyphenation: örö‧mest
  • Rhymes: -ɛʃt

Adverb

örömest (not comparable)

  1. (folksy or literary) gladly, willingly, with pleasure
    Synonyms: örömmel, szívesen

Derived terms

  • szíves örömest
  • szívest-örömest

References

  1. ^ örömest in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • örömest in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.