öregasszony
Hungarian
Etymology
öreg (“old”) + asszony (“woman”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈørɛɡɒsːoɲ]
- Hyphenation: öreg‧asz‧szony
Noun
öregasszony (plural öregasszonyok)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | öregasszony | öregasszonyok |
| accusative | öregasszonyt | öregasszonyokat |
| dative | öregasszonynak | öregasszonyoknak |
| instrumental | öregasszonnyal | öregasszonyokkal |
| causal-final | öregasszonyért | öregasszonyokért |
| translative | öregasszonnyá | öregasszonyokká |
| terminative | öregasszonyig | öregasszonyokig |
| essive-formal | öregasszonyként | öregasszonyokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | öregasszonyban | öregasszonyokban |
| superessive | öregasszonyon | öregasszonyokon |
| adessive | öregasszonynál | öregasszonyoknál |
| illative | öregasszonyba | öregasszonyokba |
| sublative | öregasszonyra | öregasszonyokra |
| allative | öregasszonyhoz | öregasszonyokhoz |
| elative | öregasszonyból | öregasszonyokból |
| delative | öregasszonyról | öregasszonyokról |
| ablative | öregasszonytól | öregasszonyoktól |
| non-attributive possessive – singular |
öregasszonyé | öregasszonyoké |
| non-attributive possessive – plural |
öregasszonyéi | öregasszonyokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | öregasszonyom | öregasszonyaim |
| 2nd person sing. | öregasszonyod | öregasszonyaid |
| 3rd person sing. | öregasszonya | öregasszonyai |
| 1st person plural | öregasszonyunk | öregasszonyaink |
| 2nd person plural | öregasszonyotok | öregasszonyaitok |
| 3rd person plural | öregasszonyuk | öregasszonyaik |
Further reading
- öregasszony in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.