összeomlik

Hungarian

Alternative forms

  • összeomol (archaic, literary)

Etymology

From össze- +‎ omlik.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøsːɛomlik]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧om‧lik
  • Rhymes: -omlik

Verb

összeomlik (intransitive)

  1. to collapse (to break apart and fall down suddenly)
    Synonym: összedől
  2. (poetic) to collapse (pass out and fall to the floor or ground, as from exhaustion or other illness; to faint)
  3. (figuratively) to collapse, to crash (to fail suddenly and completely)
  4. (figuratively) to break down, to fall apart (to be emotionally in crisis)

Conjugation

Conjugation of összeomlik
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. összeomlok összeomlasz összeomlik összeomlunk összeomlotok összeomlanak
def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd obj
past indef. összeomlottam összeomlottál összeomlott összeomlottunk összeomlottatok összeomlottak
def. ―
2nd obj
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. össze fog omlani.
archaic
preterite 		indef. összeomlék or
összeomlám 		összeomlál összeomla or
összeomlék 		összeomlánk összeomlátok összeomlának
def. ―
2nd obj
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. összeomlik vala, összeomlott vala/volt.
archaic future indef. összeomlandok
(or összeomlandom) 		összeomlandasz
(or összeomlandol) 		összeomland
(or összeomlandik*) 		összeomlandunk összeomlandotok összeomlandanak
def. ―
2nd obj
condi­tional pre­sent indef. összeomlanék
(or összeomlanám) 		összeomlanál összeomlana
(or összeomlanék*) 		összeomlanánk összeomlanátok összeomlanának
def. ―
2nd obj
past Indicative past forms followed by volna, e.g. összeomlott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. összeomoljak összeomolj or
összeomoljál 		összeomoljon or
összeomoljék 		összeomoljunk összeomoljatok összeomoljanak
def. ―
2nd obj
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. összeomlott légyen
infinitive összeomlani összeomlanom összeomlanod összeomlania összeomlanunk összeomlanotok összeomlaniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
összeomlás összeomló összeomlott ― összeomolva (összeomolván) összeomlaszt
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem omlik össze or össze is omlik.

or in literary style

Conjugation of összeomlik
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. összeomlok összeomolsz összeomlik összeomlunk összeomoltok összeomolnak
def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd obj
past indef. összeomoltam összeomoltál összeomolt összeomoltunk összeomoltatok összeomoltak
def. ―
2nd obj
future
Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. össze fog omolni.
archaic
preterite 		indef. összeomlék or
összeomlám 		összeomlál összeomla or
összeomlék 		összeomlánk összeomlátok összeomlának
def. ―
2nd obj
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. összeomlik vala, összeomolt vala/volt.
archaic future indef. összeomlandok
(or összeomlandom) 		összeomlandasz
(or összeomlandol) 		összeomland
(or összeomlandik*) 		összeomlandunk összeomlandotok összeomlandanak
def. ―
2nd obj
condi­tional pre­sent indef. összeomolnék
(or összeomolnám) 		összeomolnál összeomolna
(or összeomolnék*) 		összeomolnánk összeomolnátok összeomolnának
def. ―
2nd obj
past Indicative past forms followed by volna, e.g. összeomolt volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. összeomoljak összeomolj or
összeomoljál 		összeomoljon or
összeomoljék 		összeomoljunk összeomoljatok összeomoljanak
def. ―
2nd obj
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. összeomolt légyen
infinitive összeomolni összeomolnom összeomolnod összeomolnia összeomolnunk összeomolnotok összeomolniuk
other
forms 		verbal noun present part. past part. future part. adverbial participle causative
összeomlás összeomló összeomolt ― összeomolva (összeomolván) összeomolaszt
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem omlik össze or össze is omlik.
Potential conjugation of összeomlik
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal 		3rd person sg,
2nd p. sg formal 		1st person pl 2nd person pl
informal 		3rd person pl,
2nd p. pl formal
indica­tive indica­tive pre­sent indef. összeomolhatok összeomolhatsz
(or összeomolhatol) 		összeomolhat
(or összeomolhatik) 		összeomolhatunk összeomolhattok összeomolhatnak
def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd obj
past indef. összeomolhattam összeomolhattál összeomolhatott összeomolhattunk összeomolhattatok összeomolhattak
def. ―
2nd obj
archaic
preterite 		indef. összeomolhaték or
összeomolhatám 		összeomolhatál összeomolhata or
összeomolhaték 		összeomolhatánk összeomolhatátok összeomolhatának
def. ―
2nd obj
archaic past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. összeomolhat vala, összeomolhatott vala/volt.
archaic future indef. összeomolhatandok
or összeomlandhatok
(or összeomolhatandom
or összeomlandhatom) 		összeomolhatandasz
or összeomlandhatsz
(or összeomolhatandol
or összeomlandhatol) 		összeomolhatand
or összeomlandhat
(or összeomolhatandik
or összeomlandhatik*) 		összeomolhatandunk
or összeomlandhatunk 		összeomolhatandotok
or összeomlandhattok 		összeomolhatandanak
or összeomlandhatnak
def. ―
2nd obj
condi­tional pre­sent indef. összeomolhatnék
(or összeomolhatnám) 		összeomolhatnál összeomolhatna
(or összeomolhatnék*) 		összeomolhatnánk összeomolhatnátok összeomolhatnának
def. ―
2nd obj
past Indicative past forms followed by volna, e.g. összeomolhatott volna
sub­junc­tive sub­junc­tive pre­sent indef. összeomolhassak or
összeomolhassam 		összeomolhass or
összeomolhassál 		összeomolhasson or
összeomolhassék 		összeomolhassunk összeomolhassatok összeomolhassanak
def. ―
2nd obj
(archaic) past Indicative past forms followed by légyen, e.g. összeomolhatott légyen
infinitive (összeomolhatni) (összeomolhatnom) (összeomolhatnod) (összeomolhatnia) (összeomolhatnunk) (összeomolhatnotok) (összeomolhatniuk)
other
forms 		positive adjective negative adjective adverbial participle
― ― (összeomolhatva / összeomolhatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem omolhat össze or össze is omolhat.

Further reading

  • összeomlik in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.