összetartozás
Hungarian
Etymology
összetartozik (“to belong together”) + -ás (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøsːɛtɒrtozaːʃ]
- Hyphenation: ösz‧sze‧tar‧to‧zás
Noun
összetartozás (plural összetartozások)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | összetartozás | összetartozások |
| accusative | összetartozást | összetartozásokat |
| dative | összetartozásnak | összetartozásoknak |
| instrumental | összetartozással | összetartozásokkal |
| causal-final | összetartozásért | összetartozásokért |
| translative | összetartozássá | összetartozásokká |
| terminative | összetartozásig | összetartozásokig |
| essive-formal | összetartozásként | összetartozásokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | összetartozásban | összetartozásokban |
| superessive | összetartozáson | összetartozásokon |
| adessive | összetartozásnál | összetartozásoknál |
| illative | összetartozásba | összetartozásokba |
| sublative | összetartozásra | összetartozásokra |
| allative | összetartozáshoz | összetartozásokhoz |
| elative | összetartozásból | összetartozásokból |
| delative | összetartozásról | összetartozásokról |
| ablative | összetartozástól | összetartozásoktól |
| non-attributive possessive – singular |
összetartozásé | összetartozásoké |
| non-attributive possessive – plural |
összetartozáséi | összetartozásokéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | összetartozásom | összetartozásaim |
| 2nd person sing. | összetartozásod | összetartozásaid |
| 3rd person sing. | összetartozása | összetartozásai |
| 1st person plural | összetartozásunk | összetartozásaink |
| 2nd person plural | összetartozásotok | összetartozásaitok |
| 3rd person plural | összetartozásuk | összetartozásaik |
Further reading
- összetartozás in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.