ügyetlenség
Hungarian
Etymology
From ügyetlen (“clumsy”) + -ség (“-ness”, noun-forming suffix).
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyɟɛtlɛnʃeːɡ]
- Hyphenation: ügyet‧len‧ség
- Rhymes: -eːɡ
Noun
ügyetlenség (plural ügyetlenségek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ügyetlenség | ügyetlenségek |
| accusative | ügyetlenséget | ügyetlenségeket |
| dative | ügyetlenségnek | ügyetlenségeknek |
| instrumental | ügyetlenséggel | ügyetlenségekkel |
| causal-final | ügyetlenségért | ügyetlenségekért |
| translative | ügyetlenséggé | ügyetlenségekké |
| terminative | ügyetlenségig | ügyetlenségekig |
| essive-formal | ügyetlenségként | ügyetlenségekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyetlenségben | ügyetlenségekben |
| superessive | ügyetlenségen | ügyetlenségeken |
| adessive | ügyetlenségnél | ügyetlenségeknél |
| illative | ügyetlenségbe | ügyetlenségekbe |
| sublative | ügyetlenségre | ügyetlenségekre |
| allative | ügyetlenséghez | ügyetlenségekhez |
| elative | ügyetlenségből | ügyetlenségekből |
| delative | ügyetlenségről | ügyetlenségekről |
| ablative | ügyetlenségtől | ügyetlenségektől |
| non-attributive possessive – singular |
ügyetlenségé | ügyetlenségeké |
| non-attributive possessive – plural |
ügyetlenségéi | ügyetlenségekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | ügyetlenségem | ügyetlenségeim |
| 2nd person sing. | ügyetlenséged | ügyetlenségeid |
| 3rd person sing. | ügyetlensége | ügyetlenségei |
| 1st person plural | ügyetlenségünk | ügyetlenségeink |
| 2nd person plural | ügyetlenségetek | ügyetlenségeitek |
| 3rd person plural | ügyetlenségük | ügyetlenségeik |
Derived terms
- ügyetlenségi
Further reading
- ügyetlenség in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.