ügyfél
Hungarian
Etymology
Pronunciation
- IPA(key): [ˈycfeːl]
- Hyphenation: ügy‧fél
- Rhymes: -eːl
Noun
ügyfél (plural ügyfelek)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ügyfél | ügyfelek |
| accusative | ügyfelet | ügyfeleket |
| dative | ügyfélnek | ügyfeleknek |
| instrumental | ügyféllel | ügyfelekkel |
| causal-final | ügyfélért | ügyfelekért |
| translative | ügyféllé | ügyfelekké |
| terminative | ügyfélig | ügyfelekig |
| essive-formal | ügyfélként | ügyfelekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyfélben | ügyfelekben |
| superessive | ügyfélen | ügyfeleken |
| adessive | ügyfélnél | ügyfeleknél |
| illative | ügyfélbe | ügyfelekbe |
| sublative | ügyfélre | ügyfelekre |
| allative | ügyfélhez | ügyfelekhez |
| elative | ügyfélből | ügyfelekből |
| delative | ügyfélről | ügyfelekről |
| ablative | ügyféltől | ügyfelektől |
| non-attributive possessive – singular |
ügyfélé | ügyfeleké |
| non-attributive possessive – plural |
ügyféléi | ügyfelekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | ügyfelem | ügyfeleim |
| 2nd person sing. | ügyfeled | ügyfeleid |
| 3rd person sing. | ügyfele | ügyfelei |
| 1st person plural | ügyfelünk | ügyfeleink |
| 2nd person plural | ügyfeletek | ügyfeleitek |
| 3rd person plural | ügyfelük | ügyfeleik |
Derived terms
Further reading
- ügyfél in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.