ügyintézés
Hungarian
Etymology
ügy (“case”) + intézés (“management”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyɟinteːzeːʃ]
- Hyphenation: ügy‧in‧té‧zés
Noun
ügyintézés (plural ügyintézések)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ügyintézés | ügyintézések |
| accusative | ügyintézést | ügyintézéseket |
| dative | ügyintézésnek | ügyintézéseknek |
| instrumental | ügyintézéssel | ügyintézésekkel |
| causal-final | ügyintézésért | ügyintézésekért |
| translative | ügyintézéssé | ügyintézésekké |
| terminative | ügyintézésig | ügyintézésekig |
| essive-formal | ügyintézésként | ügyintézésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyintézésben | ügyintézésekben |
| superessive | ügyintézésen | ügyintézéseken |
| adessive | ügyintézésnél | ügyintézéseknél |
| illative | ügyintézésbe | ügyintézésekbe |
| sublative | ügyintézésre | ügyintézésekre |
| allative | ügyintézéshez | ügyintézésekhez |
| elative | ügyintézésből | ügyintézésekből |
| delative | ügyintézésről | ügyintézésekről |
| ablative | ügyintézéstől | ügyintézésektől |
| non-attributive possessive – singular |
ügyintézésé | ügyintézéseké |
| non-attributive possessive – plural |
ügyintézéséi | ügyintézésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | ügyintézésem | ügyintézéseim |
| 2nd person sing. | ügyintézésed | ügyintézéseid |
| 3rd person sing. | ügyintézése | ügyintézései |
| 1st person plural | ügyintézésünk | ügyintézéseink |
| 2nd person plural | ügyintézésetek | ügyintézéseitek |
| 3rd person plural | ügyintézésük | ügyintézéseik |
Further reading
- ügyintézés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.