ügyvezető
Hungarian
Etymology
ügy (“business, case”) + vezető (“leader”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyɟvɛzɛtøː]
- Hyphenation: ügy‧ve‧ze‧tő
- Rhymes: -tøː
Adjective
ügyvezető (not comparable)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ügyvezető | ügyvezetők |
| accusative | ügyvezetőt | ügyvezetőket |
| dative | ügyvezetőnek | ügyvezetőknek |
| instrumental | ügyvezetővel | ügyvezetőkkel |
| causal-final | ügyvezetőért | ügyvezetőkért |
| translative | ügyvezetővé | ügyvezetőkké |
| terminative | ügyvezetőig | ügyvezetőkig |
| essive-formal | ügyvezetőként | ügyvezetőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyvezetőben | ügyvezetőkben |
| superessive | ügyvezetőn | ügyvezetőkön |
| adessive | ügyvezetőnél | ügyvezetőknél |
| illative | ügyvezetőbe | ügyvezetőkbe |
| sublative | ügyvezetőre | ügyvezetőkre |
| allative | ügyvezetőhöz | ügyvezetőkhöz |
| elative | ügyvezetőből | ügyvezetőkből |
| delative | ügyvezetőről | ügyvezetőkről |
| ablative | ügyvezetőtől | ügyvezetőktől |
| non-attributive possessive – singular |
ügyvezetőé | ügyvezetőké |
| non-attributive possessive – plural |
ügyvezetőéi | ügyvezetőkéi |
Noun
ügyvezető (plural ügyvezetők)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ügyvezető | ügyvezetők |
| accusative | ügyvezetőt | ügyvezetőket |
| dative | ügyvezetőnek | ügyvezetőknek |
| instrumental | ügyvezetővel | ügyvezetőkkel |
| causal-final | ügyvezetőért | ügyvezetőkért |
| translative | ügyvezetővé | ügyvezetőkké |
| terminative | ügyvezetőig | ügyvezetőkig |
| essive-formal | ügyvezetőként | ügyvezetőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ügyvezetőben | ügyvezetőkben |
| superessive | ügyvezetőn | ügyvezetőkön |
| adessive | ügyvezetőnél | ügyvezetőknél |
| illative | ügyvezetőbe | ügyvezetőkbe |
| sublative | ügyvezetőre | ügyvezetőkre |
| allative | ügyvezetőhöz | ügyvezetőkhöz |
| elative | ügyvezetőből | ügyvezetőkből |
| delative | ügyvezetőről | ügyvezetőkről |
| ablative | ügyvezetőtől | ügyvezetőktől |
| non-attributive possessive – singular |
ügyvezetőé | ügyvezetőké |
| non-attributive possessive – plural |
ügyvezetőéi | ügyvezetőkéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | ügyvezetőm | ügyvezetőim |
| 2nd person sing. | ügyvezetőd | ügyvezetőid |
| 3rd person sing. | ügyvezetője | ügyvezetői |
| 1st person plural | ügyvezetőnk | ügyvezetőink |
| 2nd person plural | ügyvezetőtök | ügyvezetőitek |
| 3rd person plural | ügyvezetőjük | ügyvezetőik |
Further reading
- ügyvezető in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.