őfelsége

Hungarian

Etymology

ő (he, she) +‎ felsége, from felség (majesty) + -e (possessive suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøːfɛlʃeːɡɛ]
  • Hyphenation: őfel‧sé‧ge
  • Rhymes: -ɡɛ

Noun

őfelsége

  1. His Majesty

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative őfelsége
accusative őfelségét
dative őfelségének
instrumental őfelségével
causal-final őfelségéért
translative őfelségévé
terminative őfelségéig
essive-formal őfelségeként
essive-modal
inessive őfelségében
superessive őfelségén
adessive őfelségénél
illative őfelségébe
sublative őfelségére
allative őfelségéhez
elative őfelségéből
delative őfelségéről
ablative őfelségétől
non-attributive
possessive – singular
őfelségéé
non-attributive
possessive – plural
őfelségééi

References

  1. ^ őfelsége in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • őfelsége in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.