ősellenség

Hungarian

Etymology

ős (“ancient, proto-, arch-”) +‎ ellenség (“enemy”)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøːʃɛlːɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ős‧el‧len‧ség

Noun

ősellenség (plural ősellenségek)

  1. archenemy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ősellenség ősellenségek
accusative ősellenséget ősellenségeket
dative ősellenségnek ősellenségeknek
instrumental ősellenséggel ősellenségekkel
causal-final ősellenségért ősellenségekért
translative ősellenséggé ősellenségekké
terminative ősellenségig ősellenségekig
essive-formal ősellenségként ősellenségekként
essive-modal ősellenségül —
inessive ősellenségben ősellenségekben
superessive ősellenségen ősellenségeken
adessive ősellenségnél ősellenségeknél
illative ősellenségbe ősellenségekbe
sublative ősellenségre ősellenségekre
allative ősellenséghez ősellenségekhez
elative ősellenségből ősellenségekből
delative ősellenségről ősellenségekről
ablative ősellenségtől ősellenségektől
non-attributive
possessive – singular 		ősellenségé ősellenségeké
non-attributive
possessive – plural 		ősellenségéi ősellenségekéi
Possessive forms of ősellenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ősellenségem ősellenségeim
2nd person sing. ősellenséged ősellenségeid
3rd person sing. ősellensége ősellenségei
1st person plural ősellenségünk ősellenségeink
2nd person plural ősellenségetek ősellenségeitek
3rd person plural ősellenségük ősellenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is available under Creative Commons Attribution-Share Alike 4.0 unless otherwise noted. Additional terms may apply for the media files.