űrrepülés
Hungarian
Etymology
űr (“space”) + repülés (“flight”)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈyːrːɛpyleːʃ]
- Hyphenation: űr‧re‧pü‧lés
Noun
űrrepülés (plural űrrepülések)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | űrrepülés | űrrepülések |
| accusative | űrrepülést | űrrepüléseket |
| dative | űrrepülésnek | űrrepüléseknek |
| instrumental | űrrepüléssel | űrrepülésekkel |
| causal-final | űrrepülésért | űrrepülésekért |
| translative | űrrepüléssé | űrrepülésekké |
| terminative | űrrepülésig | űrrepülésekig |
| essive-formal | űrrepülésként | űrrepülésekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | űrrepülésben | űrrepülésekben |
| superessive | űrrepülésen | űrrepüléseken |
| adessive | űrrepülésnél | űrrepüléseknél |
| illative | űrrepülésbe | űrrepülésekbe |
| sublative | űrrepülésre | űrrepülésekre |
| allative | űrrepüléshez | űrrepülésekhez |
| elative | űrrepülésből | űrrepülésekből |
| delative | űrrepülésről | űrrepülésekről |
| ablative | űrrepüléstől | űrrepülésektől |
| non-attributive possessive – singular |
űrrepülésé | űrrepüléseké |
| non-attributive possessive – plural |
űrrepüléséi | űrrepülésekéi |
| possessor | single possession | multiple possessions |
|---|---|---|
| 1st person sing. | űrrepülésem | űrrepüléseim |
| 2nd person sing. | űrrepülésed | űrrepüléseid |
| 3rd person sing. | űrrepülése | űrrepülései |
| 1st person plural | űrrepülésünk | űrrepüléseink |
| 2nd person plural | űrrepülésetek | űrrepüléseitek |
| 3rd person plural | űrrepülésük | űrrepüléseik |
Further reading
- űrrepülés in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.