Κάτων
Ancient Greek
Etymology
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /ká.tɔːn/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /ˈka.ton/
- (4th CE Koine) IPA(key): /ˈka.ton/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /ˈka.ton/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /ˈka.ton/
Proper noun
Κᾰ́των • (Kắtōn) m (genitive Κᾰ́τωνος); third declension
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Κᾰ́των ho Kắtōn |
τὼ Κᾰ́τωνε tṑ Kắtōne |
οἱ Κᾰ́τωνες hoi Kắtōnes | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Κᾰ́τωνος toû Kắtōnos |
τοῖν Κᾰτώνοιν toîn Kătṓnoin |
τῶν Κᾰτώνων tôn Kătṓnōn | ||||||||||
| Dative | τῷ Κᾰ́τωνῐ tōî Kắtōnĭ |
τοῖν Κᾰτώνοιν toîn Kătṓnoin |
τοῖς Κᾰ́τωσῐ / Κᾰ́τωσῐν toîs Kắtōsĭ(n) | ||||||||||
| Accusative | τὸν Κᾰ́τωνᾰ tòn Kắtōnă |
τὼ Κᾰ́τωνε tṑ Kắtōne |
τοὺς Κᾰ́τωνᾰς toùs Kắtōnăs | ||||||||||
| Vocative | Κᾰ́των Kắtōn |
Κᾰ́τωνε Kắtōne |
Κᾰ́τωνες Kắtōnes | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||
Descendants
- Greek: Κάτων (Káton), Κάτωνας (Kátonas)