Κυζικηνός
Ancient Greek
Etymology
From Κύζῐκος (Kúzĭkos, “Cyzicus”) + -ηνός (-ēnós).
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /kyːz.di.kɛː.nós/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /ky.zi.ke̝ˈnos/
- (4th CE Koine) IPA(key): /cy.zi.ciˈnos/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /cy.zi.ciˈnos/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /ci.zi.ciˈnos/
Noun
Κυζῐκηνός • (Kuzĭkēnós) m (genitive Κυζῐκηνοῦ); second declension
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Κῡζῐκηνός ho Kūzĭkēnós |
τὼ Κῡζῐκηνώ tṑ Kūzĭkēnṓ |
οἱ Κῡζῐκηνοί hoi Kūzĭkēnoí | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Κῡζῐκηνοῦ toû Kūzĭkēnoû |
τοῖν Κῡζῐκηνοῖν toîn Kūzĭkēnoîn |
τῶν Κῡζῐκηνῶν tôn Kūzĭkēnôn | ||||||||||
| Dative | τῷ Κῡζῐκηνῷ tōî Kūzĭkēnōî |
τοῖν Κῡζῐκηνοῖν toîn Kūzĭkēnoîn |
τοῖς Κῡζῐκηνοῖς toîs Kūzĭkēnoîs | ||||||||||
| Accusative | τὸν Κῡζῐκηνόν tòn Kūzĭkēnón |
τὼ Κῡζῐκηνώ tṑ Kūzĭkēnṓ |
τοὺς Κῡζῐκηνούς toùs Kūzĭkēnoús | ||||||||||
| Vocative | Κῡζῐκηνέ Kūzĭkēné |
Κῡζῐκηνώ Kūzĭkēnṓ |
Κῡζῐκηνοί Kūzĭkēnoí | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||
Derived terms
- Κυζῐκηνῐκός (Kuzĭkēnĭkós)