Λευίτης
Ancient Greek
Etymology
Λευῑ́ς (Leuī́s) + -ῑ́της (-ī́tēs).
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /leu̯.ǐː.tɛːs/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /leˈwi.te̝s/
- (4th CE Koine) IPA(key): /leˈβi.tis/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /leˈvi.tis/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /leˈvi.tis/
Proper noun
Λευῑ́της • (Leuī́tēs) m (genitive Λευίτου); ? declension
Declension
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Λευῑ́της ho Leuī́tēs |
τὼ Λευῑ́τᾱ tṑ Leuī́tā |
οἱ Λευῖται hoi Leuîtai | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Λευῑ́του toû Leuī́tou |
τοῖν Λευῑ́ταιν toîn Leuī́tain |
τῶν Λευῑτῶν tôn Leuītôn | ||||||||||
| Dative | τῷ Λευῑ́τῃ tōî Leuī́tēi |
τοῖν Λευῑ́ταιν toîn Leuī́tain |
τοῖς Λευῑ́ταις toîs Leuī́tais | ||||||||||
| Accusative | τὸν Λευῑ́την tòn Leuī́tēn |
τὼ Λευῑ́τᾱ tṑ Leuī́tā |
τοὺς Λευῑ́τᾱς toùs Leuī́tās | ||||||||||
| Vocative | Λευῖτᾰ Leuîtă |
Λευῑ́τᾱ Leuī́tā |
Λευῖται Leuîtai | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||