Μαντινεύς
Ancient Greek
Etymology
From an unknown element + -εύς (-eús, demonymic suffix).
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /man.ti.něu̯s/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /man.tiˈneʍs/
- (4th CE Koine) IPA(key): /man.tiˈneɸs/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /man.tiˈnefs/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /man.diˈnefs/
Noun
Μᾰντῐνεύς • (Măntĭneús) m (genitive Μᾰντῐνέως); third declension
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Μᾰντῐνεύς ho Măntĭneús |
τὼ Μᾰντῐνῆ tṑ Măntĭnê |
οἱ Μᾰντῐνῆς / Μᾰντῐνεῖς hoi Măntĭnês / Măntĭneîs | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Μᾰντῐνέως toû Măntĭnéōs |
τοῖν Μᾰντῐνέοιν toîn Măntĭnéoin |
τῶν Μᾰντῐνέων tôn Măntĭnéōn | ||||||||||
| Dative | τῷ Μᾰντῐνεῖ tōî Măntĭneî |
τοῖν Μᾰντῐνέοιν toîn Măntĭnéoin |
τοῖς Μᾰντῐνεῦσῐ / Μᾰντῐνεῦσῐν toîs Măntĭneûsĭ(n) | ||||||||||
| Accusative | τὸν Μᾰντῐνέᾱ tòn Măntĭnéā |
τὼ Μᾰντῐνῆ tṑ Măntĭnê |
τοὺς Μᾰντῐνέᾱς toùs Măntĭnéās | ||||||||||
| Vocative | Μᾰντῐνεῦ Măntĭneû |
Μᾰντῐνῆ Măntĭnê |
Μᾰντῐνῆς / Μᾰντῐνεῖς Măntĭnês / Măntĭneîs | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||
Derived terms
- Μαντίνειᾰ (Mantíneiă)
- Μαντινῐκός (Mantinĭkós)
Descendants
- Greek: Μαντινεύς (Mantinéfs)
- Latin: Mantineus