Συηνίτης
Ancient Greek
Etymology
Συήνη (Suḗnē) + -ίτης (-ítēs)
Proper noun
Σῠηνῑ́της • (Sŭēnī́tēs) m (genitive Σῠηνῑ́του); first declension
- person from Aswan
Declension
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ Σῠηνῑ́της ho Sŭēnī́tēs |
τὼ Σῠηνῑ́τᾱ tṑ Sŭēnī́tā |
οἱ Σῠηνῖται hoi Sŭēnîtai | ||||||||||
| Genitive | τοῦ Σῠηνῑ́του toû Sŭēnī́tou |
τοῖν Σῠηνῑ́ταιν toîn Sŭēnī́tain |
τῶν Σῠηνῑτῶν tôn Sŭēnītôn | ||||||||||
| Dative | τῷ Σῠηνῑ́τῃ tōî Sŭēnī́tēi |
τοῖν Σῠηνῑ́ταιν toîn Sŭēnī́tain |
τοῖς Σῠηνῑ́ταις toîs Sŭēnī́tais | ||||||||||
| Accusative | τὸν Σῠηνῑ́την tòn Sŭēnī́tēn |
τὼ Σῠηνῑ́τᾱ tṑ Sŭēnī́tā |
τοὺς Σῠηνῑ́τᾱς toùs Sŭēnī́tās | ||||||||||
| Vocative | Σῠηνῖτᾰ Sŭēnîtă |
Σῠηνῑ́τᾱ Sŭēnī́tā |
Σῠηνῖται Sŭēnîtai | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||