Σύμηθεν

Ancient Greek

Etymology

Σῡ́μη (Sū́mē, Syme) +‎ -θεν (-then, from); compare Ᾰ̓θήνηθεν (Ăthḗnēthen), Τροίηθεν (Troíēthen)

Pronunciation

 

Adverb

Σῡ́μηθεν • (Sū́mēthen)

  1. from Syme
    • 800 BCE – 600 BCE, Homer, Iliad 2.671–675:
      Νιρεὺς αὖ Σύμηθεν ἄγε τρεῖς νῆας ἐΐσας, / Νιρεὺς Ἀγλαΐης υἱὸς Χαρόποιό τ’ ἄνακτος, / Νιρεύς, ὃς κάλλιστος ἀνὴρ ὑπὸ Ἴλιον ἦλθε / τῶν ἄλλων Δαναῶν μετ’ ἀμύμονα Πηλεΐωνα· / ἀλλ’ ἀλαπαδνὸς ἔην, παῦρος δέ οἱ εἵπετο λαός.
      Nireùs aû Súmēthen áge treîs nêas eḯsas, / Nireùs Aglaḯēs huiòs Kharópoió t’ ánaktos, / Nireús, hòs kállistos anḕr hupò Ílion êlthe / tôn állōn Danaôn met’ amúmona Pēleḯōna; / all’ alapadnòs éēn, paûros dé hoi heípeto laós.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 384 BCE – 322 BCE, Aristotle, Rhetoric 3.12.4:
      τοῦτο δὲ βούλεται ποιεῖν καὶ Ὅμηρος ἐν τῷ Νιρεὺς αὖ Σύμηθεν, Νιρεὺς Ἀγλαΐης, Νιρεὺς ὃς κάλλιστος.
      toûto dè boúletai poieîn kaì Hómēros en tōî Nireùs aû Súmēthen, Nireùs Aglaḯēs, Nireùs hòs kállistos.
      (please add an English translation of this quotation)
    • 300 CE – 400 CE, Quintus Smyrnaeus, Posthomerica 11.61

Further reading