άρρηκτος

Greek

Etymology

From Ancient Greek ἄρρηκτος (árrhēktos)

Adjective

άρρηκτος • (árriktosm (feminine άρρηκτη, neuter άρρηκτο)

  1. unbreakable, indissoluble

Declension

Declension of άρρηκτος
singular plural
masculine feminine neuter masculine feminine neuter
nominative άρρηκτος (árriktos) άρρηκτη (árrikti) άρρηκτο (árrikto) άρρηκτοι (árriktoi) άρρηκτες (árriktes) άρρηκτα (árrikta)
genitive άρρηκτου (árriktou) άρρηκτης (árriktis) άρρηκτου (árriktou) άρρηκτων (árrikton) άρρηκτων (árrikton) άρρηκτων (árrikton)
accusative άρρηκτο (árrikto) άρρηκτη (árrikti) άρρηκτο (árrikto) άρρηκτους (árriktous) άρρηκτες (árriktes) άρρηκτα (árrikta)
vocative άρρηκτε (árrikte) άρρηκτη (árrikti) άρρηκτο (árrikto) άρρηκτοι (árriktoi) άρρηκτες (árriktes) άρρηκτα (árrikta)