αδελφομίκτης
Greek
Noun
αδελφομίκτης • (adelfomíktis) m (plural αδελφομίκτες)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | αδελφομίκτης (adelfomíktis) | αδελφομίκτες (adelfomíktes) |
| genitive | αδελφομίκτη (adelfomíkti) | αδελφομικτών (adelfomiktón) |
| accusative | αδελφομίκτη (adelfomíkti) | αδελφομίκτες (adelfomíktes) |
| vocative | αδελφομίκτη (adelfomíkti) | αδελφομίκτες (adelfomíktes) |
Synonyms
- αιμομείκτης m (aimomeíktis)
- αιμομείκτρια f (aimomeíktria)
Related terms
- αδελφομιξία f (adelfomixía, “incest”)
- and see: αδελφός m (adelfós, “brother”)