αδικητής
Greek
Noun
αδικητής • (adikitís) m (plural αδικητές, feminine αδικήτρια)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | αδικητής (adikitís) | αδικητές (adikités) |
| genitive | αδικητή (adikití) | αδικητών (adikitón) |
| accusative | αδικητή (adikití) | αδικητές (adikités) |
| vocative | αδικητή (adikití) | αδικητές (adikités) |
Related terms
- see: αδικώ (adikó, “to wrong”)