ακαταγώνιστος
Greek
Adjective
ακαταγώνιστος • (akatagónistos) m (feminine ακαταγώνιστη, neuter ακαταγώνιστο)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ακαταγώνιστος (akatagónistos) | ακαταγώνιστη (akatagónisti) | ακαταγώνιστο (akatagónisto) | ακαταγώνιστοι (akatagónistoi) | ακαταγώνιστες (akatagónistes) | ακαταγώνιστα (akatagónista) | |
| genitive | ακαταγώνιστου (akatagónistou) | ακαταγώνιστης (akatagónistis) | ακαταγώνιστου (akatagónistou) | ακαταγώνιστων (akatagóniston) | ακαταγώνιστων (akatagóniston) | ακαταγώνιστων (akatagóniston) | |
| accusative | ακαταγώνιστο (akatagónisto) | ακαταγώνιστη (akatagónisti) | ακαταγώνιστο (akatagónisto) | ακαταγώνιστους (akatagónistous) | ακαταγώνιστες (akatagónistes) | ακαταγώνιστα (akatagónista) | |
| vocative | ακαταγώνιστε (akatagóniste) | ακαταγώνιστη (akatagónisti) | ακαταγώνιστο (akatagónisto) | ακαταγώνιστοι (akatagónistoi) | ακαταγώνιστες (akatagónistes) | ακαταγώνιστα (akatagónista) | |
Synonyms
- ακαταμάχητος (akatamáchitos, “irresistible; irrefutable”)