ακούνητος
Greek
Adjective
ακούνητος • (akoúnitos) m (feminine ακούνητη, neuter ακούνητο)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ακούνητος (akoúnitos) | ακούνητη (akoúniti) | ακούνητο (akoúnito) | ακούνητοι (akoúnitoi) | ακούνητες (akoúnites) | ακούνητα (akoúnita) | |
| genitive | ακούνητου (akoúnitou) | ακούνητης (akoúnitis) | ακούνητου (akoúnitou) | ακούνητων (akoúniton) | ακούνητων (akoúniton) | ακούνητων (akoúniton) | |
| accusative | ακούνητο (akoúnito) | ακούνητη (akoúniti) | ακούνητο (akoúnito) | ακούνητους (akoúnitous) | ακούνητες (akoúnites) | ακούνητα (akoúnita) | |
| vocative | ακούνητε (akoúnite) | ακούνητη (akoúniti) | ακούνητο (akoúnito) | ακούνητοι (akoúnitoi) | ακούνητες (akoúnites) | ακούνητα (akoúnita) | |