ανάσκελος
Greek
Adjective
ανάσκελος • (anáskelos) m (feminine ανάσκελη, neuter ανάσκελο)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ανάσκελος (anáskelos) | ανάσκελη (anáskeli) | ανάσκελο (anáskelo) | ανάσκελοι (anáskeloi) | ανάσκελες (anáskeles) | ανάσκελα (anáskela) | |
| genitive | ανάσκελου (anáskelou) | ανάσκελης (anáskelis) | ανάσκελου (anáskelou) | ανάσκελων (anáskelon) | ανάσκελων (anáskelon) | ανάσκελων (anáskelon) | |
| accusative | ανάσκελο (anáskelo) | ανάσκελη (anáskeli) | ανάσκελο (anáskelo) | ανάσκελους (anáskelous) | ανάσκελες (anáskeles) | ανάσκελα (anáskela) | |
| vocative | ανάσκελε (anáskele) | ανάσκελη (anáskeli) | ανάσκελο (anáskelo) | ανάσκελοι (anáskeloi) | ανάσκελες (anáskeles) | ανάσκελα (anáskela) | |
Related terms
- ανάσκελα (anáskela, “supinely”, adverb)