ανάστερος
Greek
Adjective
ανάστερος • (anásteros) m (feminine ανάστερη, neuter ανάστερο)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ανάστερος (anásteros) | ανάστερη (anásteri) | ανάστερο (anástero) | ανάστεροι (anásteroi) | ανάστερες (anásteres) | ανάστερα (anástera) | |
| genitive | ανάστερου (anásterou) | ανάστερης (anásteris) | ανάστερου (anásterou) | ανάστερων (anásteron) | ανάστερων (anásteron) | ανάστερων (anásteron) | |
| accusative | ανάστερο (anástero) | ανάστερη (anásteri) | ανάστερο (anástero) | ανάστερους (anásterous) | ανάστερες (anásteres) | ανάστερα (anástera) | |
| vocative | ανάστερε (anástere) | ανάστερη (anásteri) | ανάστερο (anástero) | ανάστεροι (anásteroi) | ανάστερες (anásteres) | ανάστερα (anástera) | |
Related terms
- see: αστέρι n (astéri, “star”)