ανέγκλητος
Greek
Adjective
ανέγκλητος • (anégklitos) m (feminine ανέγκλητη, neuter ανέγκλητο)
- (law) unindictable
- Synonym: άμεμπτος (ámemptos)
- Antonym: αξιόποινος (axiópoinos)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ανέγκλητος (anégklitos) | ανέγκλητη (anégkliti) | ανέγκλητο (anégklito) | ανέγκλητοι (anégklitoi) | ανέγκλητες (anégklites) | ανέγκλητα (anégklita) | |
| genitive | ανέγκλητου (anégklitou) | ανέγκλητης (anégklitis) | ανέγκλητου (anégklitou) | ανέγκλητων (anégkliton) | ανέγκλητων (anégkliton) | ανέγκλητων (anégkliton) | |
| accusative | ανέγκλητο (anégklito) | ανέγκλητη (anégkliti) | ανέγκλητο (anégklito) | ανέγκλητους (anégklitous) | ανέγκλητες (anégklites) | ανέγκλητα (anégklita) | |
| vocative | ανέγκλητε (anégklite) | ανέγκλητη (anégkliti) | ανέγκλητο (anégklito) | ανέγκλητοι (anégklitoi) | ανέγκλητες (anégklites) | ανέγκλητα (anégklita) | |