ανατολιστής
Greek
Noun
ανατολιστής • (anatolistís) m (plural ανατολιστές, feminine ανατολίστρια)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | ανατολιστής (anatolistís) | ανατολιστές (anatolistés) |
| genitive | ανατολιστή (anatolistí) | ανατολιστών (anatolistón) |
| accusative | ανατολιστή (anatolistí) | ανατολιστές (anatolistés) |
| vocative | ανατολιστή (anatolistí) | ανατολιστές (anatolistés) |
Related terms
- see: ανατολή f (anatolí, “east, orient”)