ανεβατός
Greek
Adjective
ανεβατός • (anevatós) m (feminine ανεβατή, neuter ανεβατό)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ανεβατός (anevatós) | ανεβατή (anevatí) | ανεβατό (anevató) | ανεβατοί (anevatoí) | ανεβατές (anevatés) | ανεβατά (anevatá) | |
| genitive | ανεβατού (anevatoú) | ανεβατής (anevatís) | ανεβατού (anevatoú) | ανεβατών (anevatón) | ανεβατών (anevatón) | ανεβατών (anevatón) | |
| accusative | ανεβατό (anevató) | ανεβατή (anevatí) | ανεβατό (anevató) | ανεβατούς (anevatoús) | ανεβατές (anevatés) | ανεβατά (anevatá) | |
| vocative | ανεβατέ (anevaté) | ανεβατή (anevatí) | ανεβατό (anevató) | ανεβατοί (anevatoí) | ανεβατές (anevatés) | ανεβατά (anevatá) | |
Related terms
- see: ανεβαίνω (anevaíno, “to ascend, to rise”)