απελάτης
Greek
Noun
απελάτης • (apelátis) m (plural απελάτες)
Declension
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | απελάτης (apelátis) | απελάτες (apelátes) |
| genitive | απελάτη (apeláti) | απελατών (apelatón) |
| accusative | απελάτη (apeláti) | απελάτες (apelátes) |
| vocative | απελάτη (apeláti) | απελάτες (apelátes) |
Related terms
- see: απελαύνω (apelávno, “I deport”)