διαθετικός

Ancient Greek

Etymology

From δῐᾰ́θεσῐς (dĭắthesĭs, a placing in order) +‎ -ῐκός (-ĭkós).

Pronunciation

 

Adjective

δῐᾰθετῐκός • (dĭăthetĭkósm (feminine δῐᾰθετῐκή, neuter δῐᾰθετῐκόν); first/second declension

  1. affecting

Inflection

References