διακριτός
See also: διάκριτος
Greek
Adjective
διακριτός • (diakritós) m (feminine διακριτή, neuter διακριτό)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | διακριτός (diakritós) | διακριτή (diakrití) | διακριτό (diakritó) | διακριτοί (diakritoí) | διακριτές (diakrités) | διακριτά (diakritá) | |
| genitive | διακριτού (diakritoú) | διακριτής (diakritís) | διακριτού (diakritoú) | διακριτών (diakritón) | διακριτών (diakritón) | διακριτών (diakritón) | |
| accusative | διακριτό (diakritó) | διακριτή (diakrití) | διακριτό (diakritó) | διακριτούς (diakritoús) | διακριτές (diakrités) | διακριτά (diakritá) | |
| vocative | διακριτέ (diakrité) | διακριτή (diakrití) | διακριτό (diakritó) | διακριτοί (diakritoí) | διακριτές (diakrités) | διακριτά (diakritá) | |
Related terms
- ευδιάκριτος (evdiákritos, “recognisable”)