διαπρακτικός

Ancient Greek

Etymology

From διαπράσσω (diaprássō) +‎ -ικός (-ikós).

Pronunciation

 

Adjective

δῐαπρακτῐκός • (dĭapraktĭkósm (feminine δῐαπρακτῐκή, neuter δῐαπρακτῐκόν); first/second declension

  1. effective, operative

Inflection

Further reading