δικαιότατος

Ancient Greek

Pronunciation

 

Adjective

δῐκαιότᾰτος • (dĭkaiótătosm (feminine δῐκαιοτᾰ́τη, neuter δῐκαιότᾰτον); first/second declension

  1. superlative degree of δῐ́καιος (dĭ́kaios)

Declension