ημεδαπός
Greek
Adjective
ημεδαπός • (imedapós) m (feminine ημεδαπή, neuter ημεδαπό)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | ημεδαπός (imedapós) | ημεδαπή (imedapí) | ημεδαπό (imedapó) | ημεδαποί (imedapoí) | ημεδαπές (imedapés) | ημεδαπά (imedapá) | |
| genitive | ημεδαπού (imedapoú) | ημεδαπής (imedapís) | ημεδαπού (imedapoú) | ημεδαπών (imedapón) | ημεδαπών (imedapón) | ημεδαπών (imedapón) | |
| accusative | ημεδαπό (imedapó) | ημεδαπή (imedapí) | ημεδαπό (imedapó) | ημεδαπούς (imedapoús) | ημεδαπές (imedapés) | ημεδαπά (imedapá) | |
| vocative | ημεδαπέ (imedapé) | ημεδαπή (imedapí) | ημεδαπό (imedapó) | ημεδαποί (imedapoí) | ημεδαπές (imedapés) | ημεδαπά (imedapá) | |
Synonyms
- see: γηγενής (gigenís)