μαντοσύνη
Ancient Greek
Noun
μαντοσύνη • (mantosúnē) f (genitive μαντοσύνης); first declension
Inflection
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ἡ μαντοσύνη hē mantosúnē |
τὼ μαντοσύνᾱ tṑ mantosúnā |
αἱ μαντοσύναι hai mantosúnai | ||||||||||
| Genitive | τῆς μαντοσύνης tês mantosúnēs |
τοῖν μαντοσύναιν toîn mantosúnain |
τῶν μαντοσυνῶν tôn mantosunôn | ||||||||||
| Dative | τῇ μαντοσύνῃ tēî mantosúnēi |
τοῖν μαντοσύναιν toîn mantosúnain |
ταῖς μαντοσύναις taîs mantosúnais | ||||||||||
| Accusative | τὴν μαντοσύνην tḕn mantosúnēn |
τὼ μαντοσύνᾱ tṑ mantosúnā |
τᾱ̀ς μαντοσύνᾱς tā̀s mantosúnās | ||||||||||
| Vocative | μαντοσύνη mantosúnē |
μαντοσύνᾱ mantosúnā |
μαντοσύναι mantosúnai | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||