σκηνογράφος
Ancient Greek
Etymology
From σκηνή (skēnḗ, “tent; stage”) + -γράφος (-gráphos, “writer, painter”).
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /skɛː.no.ɡrá.pʰos/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /ske̝.noˈɡra.pʰos/
- (4th CE Koine) IPA(key): /sci.noˈɣra.ɸos/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /sci.noˈɣra.fos/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /sci.noˈɣra.fos/
Noun
σκηνογρᾰ́φος • (skēnogrắphos) m (genitive σκηνογρᾰ́φου); second declension
- scene-painter
- Synonym: σκιαγράφος (skiagráphos)
Declension
| Case / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ὁ σκηνογρᾰ́φος ho skēnogrắphos |
τὼ σκηνογρᾰ́φω tṑ skēnogrắphō |
οἱ σκηνογρᾰ́φοι hoi skēnogrắphoi | ||||||||||
| Genitive | τοῦ σκηνογρᾰ́φου toû skēnogrắphou |
τοῖν σκηνογρᾰ́φοιν toîn skēnogrắphoin |
τῶν σκηνογρᾰ́φων tôn skēnogrắphōn | ||||||||||
| Dative | τῷ σκηνογρᾰ́φῳ tōî skēnogrắphōi |
τοῖν σκηνογρᾰ́φοιν toîn skēnogrắphoin |
τοῖς σκηνογρᾰ́φοις toîs skēnogrắphois | ||||||||||
| Accusative | τὸν σκηνογρᾰ́φον tòn skēnogrắphon |
τὼ σκηνογρᾰ́φω tṑ skēnogrắphō |
τοὺς σκηνογρᾰ́φους toùs skēnogrắphous | ||||||||||
| Vocative | σκηνογρᾰ́φε skēnogrắphe |
σκηνογρᾰ́φω skēnogrắphō |
σκηνογρᾰ́φοι skēnogrắphoi | ||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||
Derived terms
- σκηνογρᾰφέω (skēnogrăphéō)
- σκηνογρᾰφῐ́ᾱ (skēnogrăphĭ́ā)
- σκηνογρᾰφῐκός (skēnogrăphĭkós)
Further reading
- “σκηνογράφος”, in Liddell & Scott (1940) A Greek–English Lexicon, Oxford: Clarendon Press
- σκηνογράφος in Bailly, Anatole (1935) Le Grand Bailly: Dictionnaire grec-français, Paris: Hachette