τιτάνιος
Greek
Adjective
τιτάνιος • (titánios) m (feminine τιτάνια, neuter τιτάνιο)
Declension
| singular | plural | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| masculine | feminine | neuter | masculine | feminine | neuter | ||
| nominative | τιτάνιος (titánios) | τιτάνιη (titánii) | τιτάνιο (titánio) | τιτάνιοι (titánioi) | τιτάνιες (titánies) | τιτάνια (titánia) | |
| genitive | τιτάνιου (titániou) | τιτάνιης (titániis) | τιτάνιου (titániou) | τιτάνιων (titánion) | τιτάνιων (titánion) | τιτάνιων (titánion) | |
| accusative | τιτάνιο (titánio) | τιτάνιη (titánii) | τιτάνιο (titánio) | τιτάνιους (titánious) | τιτάνιες (titánies) | τιτάνια (titánia) | |
| vocative | τιτάνιε (titánie) | τιτάνιη (titánii) | τιτάνιο (titánio) | τιτάνιοι (titánioi) | τιτάνιες (titánies) | τιτάνια (titánia) | |
Related terms
- τιτάνιο n (titánio, “titanium”)