мꙑто
See also: мыто
Old Church Slavonic
Etymology
From Proto-Slavic *myto. Cognate with Serbo-Croatian mito.
Noun
мꙑто • (myto) n
Declension
| singular | dual | plural | |
|---|---|---|---|
| nominative | мꙑто myto |
мꙑтѣ mytě |
мꙑта myta |
| genitive | мꙑта myta |
мꙑтоу mytu |
мꙑтъ mytŭ |
| dative | мꙑтоу mytu |
мꙑтома mytoma |
мꙑтомъ mytomŭ |
| accusative | мꙑто myto |
мꙑтѣ mytě |
мꙑта myta |
| instrumental | мꙑтомъ mytomŭ |
мꙑтома mytoma |
мꙑтꙑ myty |
| locative | мꙑтѣ mytě |
мꙑтоу mytu |
мꙑтѣхъ mytěxŭ |
| vocative | мꙑто myto |
мꙑтѣ mytě |
мꙑта myta |