استكراه
Arabic
Noun
اِسْتِكْرَاه • (istikrāh) m
- verbal noun of اِسْتَكْرَهَ (istakraha) (form X)
Declension
| singular | basic singular triptote | ||
|---|---|---|---|
| indefinite | definite | construct | |
| informal | اِسْتِكْرَاه istikrāh |
الِاسْتِكْرَاه al-istikrāh |
اِسْتِكْرَاه istikrāh |
| nominative | اِسْتِكْرَاهٌ istikrāhun |
الِاسْتِكْرَاهُ al-istikrāhu |
اِسْتِكْرَاهُ istikrāhu |
| accusative | اِسْتِكْرَاهًا istikrāhan |
الِاسْتِكْرَاهَ al-istikrāha |
اِسْتِكْرَاهَ istikrāha |
| genitive | اِسْتِكْرَاهٍ istikrāhin |
الِاسْتِكْرَاهِ al-istikrāhi |
اِسْتِكْرَاهِ istikrāhi |