ἀναγκαιοτέροιν

Ancient Greek

Pronunciation

 

Adjective

ᾰ̓νᾰγκαιοτέροιν • (ănănkaiotéroin)

  1. masculine/neuter genitive/dative dual of ᾰ̓νᾰγκαιότερος (ănănkaióteros)