Ἄδαδος

Ancient Greek

Etymology

From Akkadian 𒀭𒅎 (dIŠKUR /⁠Adad⁠/).

Pronunciation

 

Noun

Ἄδαδος • (Ádadosm (genitive Ἀδάδου); second declension

  1. Adad
    • 93 CE – 94 CE, Josephus, Antiquities of the Jews 14.1:
      Τῶν δὲ περὶ τὸν Ἄχαβον ὄντων τοιούτων κατὰ τὸν αὐτὸν καιρὸν ὁ τοῦ Ἀδάδου βασιλεύων τῶν Σύρων καὶ Δαμασκοῦ δύναμιν ἐξ ἁπάσης τῆς χώρας συναγαγὼν καὶ συμμάχους τοὺς πέραν Εὐφράτου βασιλέας ποιησάμενος τριάκοντα καὶ δύο ἐστράτευσεν ἐπὶ τὸν Ἄχαβον.
      Tôn dè perì tòn Ákhabon óntōn toioútōn katà tòn autòn kairòn ho toû Adádou basileúōn tôn Súrōn kaì Damaskoû dúnamin ex hapásēs tês khṓras sunagagṑn kaì summákhous toùs péran Euphrátou basiléas poiēsámenos triákonta kaì dúo estráteusen epì tòn Ákhabon.
      (please add an English translation of this quotation)

Declension

Descendants

  • Latin: Adad
  • Latin: Adadus
  • Greek: Αδάδ (Adád)

References