ἱερώτατος

Ancient Greek

Pronunciation

 

Adjective

ῐ̔ερώτᾰτος • (hĭerṓtătosm (feminine ῐ̔ερωτᾰ́τη, neuter ῐ̔ερώτᾰτον); first/second declension

  1. superlative degree of ῐ̔ερός (hĭerós)

Declension