ἱκανώτατος

Ancient Greek

Pronunciation

 

Adjective

ῐ̔κᾰνώτᾰτος • (hĭkănṓtătosm (feminine ῐ̔κᾰνωτᾰ́τη, neuter ῐ̔κᾰνώτᾰτον); first/second declension

  1. superlative degree of ῐ̔κᾰνός (hĭkănós)

Declension