Ἱππολύτη
Ancient Greek
Etymology
From Ῐ̔ππόλῠτος (Hĭppólŭtos) + -η (-ē).
Pronunciation
- (5th BCE Attic) IPA(key): /hip.po.lý.tɛː/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /(h)ip.poˈly.te̝/
- (4th CE Koine) IPA(key): /ip.poˈly.ti/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /ip.poˈly.ti/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /i.poˈli.ti/
Proper noun
Ῐ̔ππολῠ́τη • (Hĭppolŭ́tē) f (genitive Ῐ̔ππολῠ́της); first declension
Inflection
| Case / # | Singular | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Nominative | ἡ Ῐ̔ππολῠ́τη hē Hĭppolŭ́tē | ||||||||||||
| Genitive | τῆς Ῐ̔ππολῠ́της tês Hĭppolŭ́tēs | ||||||||||||
| Dative | τῇ Ῐ̔ππολῠ́τῃ tēî Hĭppolŭ́tēi | ||||||||||||
| Accusative | τὴν Ῐ̔ππολῠ́την tḕn Hĭppolŭ́tēn | ||||||||||||
| Vocative | Ῐ̔ππολῠ́τη Hĭppolŭ́tē | ||||||||||||
| Notes: |
| ||||||||||||